Ezért zárd le a géped minden esetben


A legtöbben hajlamosak vagyunk egyszerűen elsétálni a gépünktől anélkül, hogy bekapcsolnánk a jelszavas védelmet, és a legtöbben a saját kárunkon tanuljuk meg, mekkora felelőtlenség, ha boldog-boldogtalan hozzáfér a cuccainkhoz.
Ezért zárd le a géped minden esetben
2016
nov
18

A blogbejegyzéseim megírását általában alapos kutatómunka előzi meg, ez azonban most egy olyan téma, amiben (sajnos) gyakorlatilag szakértőnek számítok. Megkockáztatom, hogy az egyetemi évek alatt legalább százszor előfordult, hogy valaki úgy ült oda egy géphez (legyen az az én notebookom, vagy egy közösen használt irodai PC), hogy még be voltam jelentkezve a Facebookba. Mivel elképesztően vicces és kreatív barátaim vannak, többször coming outoltam a falamon, mint a teljes magyar LMBTQ közösség együttvéve.

Az ilyen bejegyzések miatt sosem voltam igazán mérges, hiszen csak magamat okolhattam: miért nem léptem ki, vagy zártam le legalább a gépet?

Mivel és is számtalanszor játszottam el hasonlót mások fiókjával, általában nem is töröltem az ilyen bejegyzéseket (természetesen amikor valakinek több ideje volt garázdálkodni, akkor a Hello Kitty-s profilképet, a Túl a barátságonos boritót és az újonnan beállított Kék Osztriga Bár munkahelyet azért általában visszaállítottam), mert tudtam (vagy legalábbis reméltem), hogy a barátaim helyén kezelik majd a dolgot. És ők általában helyén is kezelték, nem úgy, mint a nagymamám, aki csak 60 évesen kezdett el Facebookozni, és még nem tanulta meg, hogy az interneten nem szabad mindent azonnal elhinni, úgyhogy aggódva telefonálta körbe a családot.

Egy ilyen „csíny” persze ennél akár rosszabbul is elsülhet.

Egyszer hasonlóan vicces kedvű barátok küldtek nem éppen szalonképes üzeneteket a barátlistám véletlenszerűen kiválasztott tagjainak, köztük egy olyan lánynak is, akit épp csak felvettek az egyetemünkre. Mivel az eset nyáron, még a beiratkozás előtt történt, napokig leveleztem az ingerült szülőkkel, hogy miért is zaklatja egy felsőbbéves a pici lányukat. Elképzelhető, hogy nem az informatikai biztonságra, hanem a barátaim megválogatására kéne jobban odafigyelnem.
 

Persze nem kell a Facebookot elérhető közelségben hagyni ahhoz, hogy irodai csínytevések áldozatává váljunk.

A végtelenségig lelassított kurzor, a 180 fokban elforgatott kijelző, a gépünket leállító böngésző-parancsikon vagy a kékhalálnak álcázott képernyővédő mind olyan átverések, amelyeknek a legváratlanabb pillanatokban esünk majd áldozatul. Ne adjuk meg a lehetőséget a kollégáknak, hogy egész nap rajtunk nevessenek!

Most, hogy kikacagtuk magunkat, beszéljünk egy kicsit a komolyabb veszélyekről, amelyeknek akkor tesszük ki magunkat, ha lusták vagyunk lezárni a gépünket. Ilyen esetben bárki hozzáfér a személyes adatainkhoz, beleolvashat a munkahelyi levelezésünkbe vagy a baráti beszélgetéseinkbe. Ez különösen akkor fontos, ha olyan adatokkal is dolgozunk, amelyeket mások hivatalosan még nem láthatnának (mondjuk bejelentés előtt kapunk meg egy grafikát), hiszen ha idő előtt kiszivárog a dolog, akkor nem leszünk megdicsérve. A gépünkön lévő fájlok sincsenek biztonságban, hiszen bárki bejöhet és egyszerűen letörölhet, kimásolhat vagy módosíthat bármit, amihez csak hozzáfér. Ne adjuk meg erre még a lehetőséget sem.

Hogyan zárjuk le a gépet?

Mivel egy végtelenül egyszerű procedúráról van szó, tegyük a rutinunk részévé, hogy ha csak el pillanatra állunk is fel, azonnal lezárjuk a gépet. Ehhez egyszerűen nyomjuk le a Windows + L billentyűkombinációt, és máris egy lezárt rendszerrel van dolgunk, amit csak jelszóval tudunk feloldani. Ha gyakran használjuk a funkciót, akkor a Windows 10-es rendszerek esetén érdemes lehet jelszó helyett PIN-kódos feloldást választani, amivel meggyorsíthatjuk a munkafolyamatot. Ha valaki nem bízik magában, az állítson be automatikusan elinduló képernyőkímélőt, ami 1-2 perc üresjárat után aktiválódik, és pipálja be a „Feloldás csak jelszóval” opciót, így a nyugodtan állhat fel a gép elől.

Szerző: Berze András

windows | laptop lezárása