Telefonjaim emlékére - 3. rész


Kis túlzással, lassan már nem telik el hét, hogy ne jelenne meg egy új telefon. 4G-ről hamarosan 5G-re váltunk, és több RAM kerül bele, mint egy notebookba. A „fényképezőgépet eldobhatjuk” mondat is egyre gyakoribb és jogosabb (az otthoni használatra alkalmas coolpixek esetében). Ez azonban nem mindig volt így. Nem is kell sokat visszautazni az időben, és az egyre nagyobb méretű kijelzők kisebbek, a kezelés nyomógombos, és a telefon háza nagyobb lesz.
Telefonjaim emlékére - 3. rész
2016
aug
18

Én szerencsére pont abban a generációban nőttem fel ahol, ha 3-4 évente váltottunk telefont, óriási volt a különbség, és nem csak pár apró hardveres vagy operációs rendszerfejlesztést akartak eladni több százezerért, hanem tapasztalható volt minden változás.

Cikk, a régen megboldogult LG KF600-as telefonomnak.

Életem harmadik telefonja egy fekete, elegáns LG KF600 mobiltelefon volt. Ez több szempontból meghatározó volt számomra. Egyrészt, ez volt az a telefon, ami megszerettette velem a LG márkát, másrészt ennek köszönhetően elkezdtek érdekelni a telefonfejlesztések, újdonságok és megindultak a rohamtempóban fejlődő fejlesztések.

Ez a telefon elegáns volt!

Iszonyatosan letisztult, gyönyörű és „praktikus”. A kicsúsztatható nyomógomb mellett a kijelző alsó, leválasztott része erőkifejtéses érintőképernyő volt, ami ekkor még menőnek számított, és látszólag minden korlát megszűnt, arról nem is beszélve, hogy így kisebb helyet foglalt. Bár Wifi továbbra sem volt az telefonba, az internetet ekkor már aktívan használtam, és mivel multimédiás eszközként is használható volt, sorra tudtam rápakolni a különböző filmeket, zenéket és háttérképeket. Nincs is jobb szórakozás, mint esténként 240x320-as felbontásban nézni a South Parkot!

Ismét visszatért a masszív kialakítás, ez a telefon elpusztíthatatlannak tűnt, hála a fém keretnek és annak, hogy a telefon hátlapja nem maga az akkumulátor volt (ellentétben a Samsung E330-al)!

Halomra készíthettem a soha vissza nem nézegetett képeket és videókat, ugyanis microSD kártyával már bővíthető volt a tárhely. Az akkor tű élesnek tűnő képek ma már tényleg úgy néznek ki, mintha krumplival fotóztam volna őket, de akkor ez egyáltalán nem számított.

Amire később jöttem rá, hogy a telefon mellett már akkor elrepült az idő, amikor megvettem. Ugyanis ezzel párhuzamosan jelent meg többek között az Iphone 3G, ami rendelkezett Wifi-vel, 3G-vel, teljes érintőképernyővel és egy csomó olyan alkalmazással, ami még sokáig kimaradt nálam. Ez a telefon 3 éven állt a szolgálatomban. Ez idő alatt a hangszóró recsegni, a kijelző felválni kezdett, és annál sűrűbben vált focilabdává, minél többször hagyott cserben az operációs rendszere.

​Amennyire felszereltnek, megbízhatónak, és minőséginek tűnt kezdetben, annál gyorsabban zuhant a mélybe.

Itt tapasztaltam meg először azt az elégedetlenséget, ami a mai telefon felhasználókra jellemező: megvesznek egy telefont, ami fél év múlva már elavult, és ismét újat akarnak. Felgyorsultak a fejlesztések, aminek köszönhetően a tegnapi hardver és a szoftver már „semmire” sem elég. Amikor ez a telefon hozzám került, az érintőképernyő még elérhetetlen luxus, a felsőkategória csúcsa volt, és alig telt el pár év, megjelent az LG Optimus 2x, a világ első 2 magos telefonja.

Ez volt a következő telefonom, a többi már történelem. Előző írásunkhoz kattints ide !

Szerző: Bundi

microsd kártyával